III. Fejezet - Randi?!

            ~Jack~

      Hát igen ez Justin.. Mindig rossz halra veti ki a hálóját. Ja, én meg sem szólalok, mert a "halászat" nekem sem megy olyan jól. Remélem akad valaki a buliban aki nem csak "azt" akarja velem.
Miközben a gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben észrevettem egy padot amin üldögélhetnék egy kicsit.
      Azt hiszem valami cigis "járt" itt, mert a padon ülve és szerintem a körülötte lévő 2 méteres körzetben is csak a nikotinos levegőt kaphatta meg a tüdőm. Én nem cigizem. Nem is akarok.
Elmélkedésem hirtelen más témára terelődött.
És mi lesz majd Jasonnal és a többiekkel? Azt hiszem Justinnak már van egy-két ötlete a kiszabadításukra.
Jó lenne megint látni őket. Főleg Nicket, azt hiszem Justin után csak vele értem meg magam.
      Mikor felálltam a padról a kávézóhoz vettem utam. Megláttam egy idős hölgyet az asztalnál gondoltam hülyülök egyet. Szoktam!
- Jó napot! - köszöntem.
- Jó napot!
- Mi jót csinál?
- Ahogy látja, fiam a kávémat iszogatom. - nevettem egyet.

 Az idősek mindig úgy hívnak hogy fiam. Ennek milyen oka van !?
- Ha nem látná vak vagyok! - hazudtam neki. Csak a reagálására voltam kíváncsi.
- Oh fiam nem kell megjátszanod magad látom hogy a pupillád nem győz ide oda szaladni. - ezt meg, hogy direkt egyfelé néztem vagy nem ?!
- Csak kíváncsi voltam hogy hogyan reagál.
- Miért? - bele  a közepébe. Én sem tudom miért de folyton ezt teszem mindenkivel. csak kíváncsi vagyok.
- Kíváncsi vagyok.
- Vagy kicsit szórakozott. - mondta.
- Nem jár rossz helyen. - igaz.
- Na, fiam, nekem mennem kell. Lekésem a buszt. A számlát kérném.
- Hagyja csak. -mondtam arra utalva kifizetem helyette.
- Köszönöm. Bár több ilyen fiatal lenne a földön. - Fel nevettem.
- Sokat kér. - "köszöntem el".
      Igen belőlem csak egy van !!


           ~Jade~

Ő meg mit keres itt? Bár, nem mintha bánnám. Legalább van kivel beszélgetni.
Felvette a kezemből kiesett műanyag vizes palackot és odanyújtotta nekem. Udvarias. Oda kísértem a kanapéhoz. Majd leültünk. Ahogy látom nem nagyon tetszik neki a lakásom, mert csak lapos pillantásokat vet mindenre.
- Nem tetszik a lakásom, Justin?.. - Ahogy kimondtam a nevét felkapta a fejét és rám szegezte tekintetét.
- Nem, nem .. izé.. Nagyon otthonos. Névtelen3. - Ezen elnevettem magam. Tényleg! Még a nevem sem mondtam meg neki. Azt hiszem azért, hogy még lássam. Ez sikerült is.
A lakásOD?.. - Hangsúlyozta a ragot. Hát.. lehet fura, de igen az én lakásom miután a anya "elment" engem itt hagytak a mamámnál. Még kicsi voltam. (8 éves) Anya sürgős távozását fel sem bírtam fogni. De a mama mindig ott volt nekem. Akármikor bajom esett vagy csak beszélni akartam valakivel ő ott volt. De most már őt is elvesztettem. Ilyen az én formám. Már senkim sem maradt. Csak az az ember akinek mikor kiöntöttem a szívem egy elhanyagoló mondattal törte azt ketté. Max.
- Igen, igen... az enyém. - mondtam nyugodtan. Mégis odabent forrtam a dühtől. Mindig ideges leszek, ha erre gondolok. Meg kéne tanulnom uralkodni rajta, de nem bírok.
- Egyedül laksz itt?? - akadt ki.
- Hát utálom a kutyákat és a macskák sem a kedvenceim. - ezzel arra utaltam, hogy nincs kivel laknom, amin ő csak elmosolyodott. És láthatóvá váltak a kis gödröcskéi. Imádom az olyan embereket akiknek van ilyenük, mivel nekem nincs vagy csak én nem vettem észre eddig. Nem tudom...
- Szóval egy 18 éves lány egyedül mászkál az utcán majdnem elüti egy kamion és mikor haza ér nincs ki leszidja.
Irigyellek.. - elmosolyodtam pedig semmi vicces nem volt benne hisz azt a dolgot mondta ami engem a leginkább zavar és nem értem az utolsó mondatot sem.. Rajtam nincs semmi irigylésre méltó higgye el nekem, mert ez az az egy amiben teljesen biztos vagyok..
- Hidd el jobb ha leszidnak és segítenek megoldani a problémáid, minthogy négy üres falnak mondd el bánatod vagy örömöd. Mert a falak nem empatikusak veled.. - jajj gondolom ez teljesen hidegen hagyja.. vagy mégsem teljesen, mert mikor abba hagytam az ujjaim tördelését valami mást véltem felfedezni az arcán.. mintha ő is tudná milyen ez.. de nem az előbb mondta hogy őt van ki leszidja?
- Tudom milyen érzés.. - mondta halkan, majd lehajtotta a fejét.
- És milyen?.. - kérdeztem.
- Hmm? - gondolom nem rám figyelt így megismételtem a kérdésem, ittam egy kortyot a vízemből, majd lassan elkezdtem a nappaliból a konyha felé venni az irányt. Intettem neki, hogy tartson velem. Majd lazán felállt és felém lépkedett.
- Csak gondolom ezt kell ilyenkor mondani vagy nem?.. - láttam rajta hogy egészen más bujkál a mondat mögött, de egy vállrándítással tereltem a témát.
- Kérsz valamit?
- Igen egy whiskyt.. - mondta egy huncut mosoly kísértetében.

- Tudtomban nem vagyok pultos.. így be kell érned narancslével is.. - nyújtottam oda neki. Mikor elvette ujjaink összeértek. Szeretném azt hinni, hogy direkt volt, de nem magam hiú reményekkel.
- Hát.. legyen.. - biccentett egyet - ez is megteszi. - majd belekortyolt a "whisky helyett narancslébe".
- És miért jöttél ? - tértem rá a lényegre. Hezitált egy kicsit, majd:
- Csak, mert az egyik barátom ajánlott egy bulit ma 9-kor kezdődik és tart ameddig tart.. - kacsintott egyet.
- És? .. - dobtam a vállam fölött a kérdést. Mivel megéheztem és arra gondoltam most egy szendvics is megteszi.
- Hát, ha van időd és nem akarsz a falaknak empátiát tanítani eljöhetnél velem.. - kezem megállt miközben be akartam csukni a hűtőszekrény ajataját. Majd hirtelen csaptam be. Most mit mondjak ? Igen elmegyek vele.. Vagy nem, mert kitudja tesznek-e valamit az italomba és "bevadulok". Volt már rá példa.
- Szóval?.. - csikarta volna ki belőlem a választ. De nem volt válaszom. Vagy van szó az igen és a nem között?
- Talán.. - igen tehát van.. :)
- Ezt igennek veszem - nem azt mondtam hogy talán? most meg már ki is pipálja a "randira hívom ő meg igent mond" akciót.
- Jó egy feltétel.. - adtam fel.
- És pedig? - kérdezte.
- Nem hagysz ott és szépen haza hozol! - jelentettem ki amin elmosolyodott. Én meg hozzá kezdtem a sonkás szendvics készítéséhez, mert már elég éhes vagyok.
- Rendben egy feltétellel.. - tehát neki is van.. jajj..
- És pedig? - kérdeztem úgy ahogyan ő. Sejtelmesen.
- Nekem is csinálsz egy sonkás szendvicset .. - vágott "győztes" arcot. Mire hangosan felnevettem.
- Áll az alku. - mondtam majd kivettem a kicsit megviselt fa szekrényből még két szelet kenyeret. Mikor vissza pillantottam a szép barna szemeivel találtam magam szembe. Gondolom végignézte a "műveletet".
- Hé, nekem nem lesz elég annyi! - mondta.  Tudom, hogy csak azt akarja megint lehajoljak így egy szemforgatás kíséretében kivettem még kettőt.
- Biztos elég? .. - kérdeztem. És még mindig guggolva a választ vártam.
- Amint idehoztad azokat jöhet még kettő.. - persze. Azzal megragadtam az egész zacskót és vissza indultam a pult felé.
- Csak vicceltem. Most vidd vissza, mert nem eszem meg a dugi készleted. - mondta nevetve.
- Marad. - jelentettem ki.
Miután elmondta miket tegyek bele neki és mi az amit ne, mert akkor már meg sem eszi (olyan volt, mint egy 5 éves mikor beletettem a savanyú uborkát, de mikor láttam hogy fejet vág azonnal kikaptam onnan) megkérdezte mit fogok felvenni. Elgondolkodtam.. Mit is? Majd körbe nézek..
- Még nem tudom. - mondtam miközben lenyeltem az utolsó falatot és elkezdtem pakolni.
- Nehogy azzal csinálj ki velem hogy egy bő térd alá érő ruhát veszel fel mert felbontom a megállapodást. - mondta.
- Tetszik az ötlet, de mivel ott hagynál így besorolom 'b' tervnek ! - húztam el a szám. Mire felnevetett.
- Ez még 'd'-nek is rossz - nyelte le az utolsó harapást is. Majd, mikor észre vettem, hogy nylogatja az ujját elmosolyodtam. És odaadtam neki egy szalvétát.
Elpakoltam a "korai vacsorám/vacsoránk" után. Már épp vissza fordultam a hűtőtől mikor láttam hogy csak egy lépésnyire volt tőlem és nem, hogy megtartotta volna egyre csökkentette a távolságot...

Kész a harmadik rész is remélem tetszett és várom a komikat is !! Tudom kicsit késtem de a kövit hamarabb hozom!! Lécci' komizzatok is mert nem tudom mi a véleményetek róla és hogy van-e értelme folytatnom! 

Ehhez a  részhez ezt a zenét párosítanám nagyon szeretem !!