~Jack~
Sors. Előre meg van írva?! Nem.. én nem hinném. Az életünket a véletlenek alakítják és határozzák meg. Ez az én logikám. Mert akkor ki írta volna meg azt, hogy ma este egy ilyen gyönyörű lánnyal futok össze?!
Eljátszottam, hogy a barátja vagyok!
Ennél már csak egyre feljebb visz az út nála.
Most itt állunk a liftben amiből kellemes zene szól.
- Rose, most hogyan tovább? - kérdeztem pontosan azt ami a fejemben járt. Ő felpillantott gyönyörűen csillogó ében fekete szemeivel ami még ellen állhatatlanabbá varázsolta tökéletes vonásait.
- Mire gondolsz? - kérdezett vissza, mintha nem tudná miről is van szó. De leolvasható volt az arcáról hogy kínosnak érzi a "kihasználásomat". Mélyebben néztem a szemébe értelmest választ követelve. - .. Figyelj! Sajnálom, hogy 'felhasználtalak' a barátomként, de az a srác nem érti meg, hogy a nem az nem. - adott egyenes választ. Majd rám mosolygott és már tudom hogy nekem végem, ha csak a barátom akar majd lenni.
- Értem. És semmi gond. Örömmel játszom el, hogy a barátod vagyok.. - .. ha a későbbiekben nem csak eljátszanom kell!
Sugároztam át az elméjébe a szavakat, amiket hangosan nem akartam ki mondani.
Rose elég furcsa fejet vágott, mikor hallotta a kimondatlan szavakat a fejében visszhangozni. De zavarodottsága alábbhagyott majd egy kis mosoly terült szét az arcán. Miért bizsereg bele az egész testem a mosolyába?!
Kiléptünk a liftből és elindult gondolom a szobája felé.
- Nem jössz?! .. - kérdezte mintha ez magától értetődő lenne nekem.
- Hova? - kérdeztem vissza.
Éreztem hogy valami rezeg a dzsekimben úgy automatikusan kezem a rezgő tárgy irányába vándorolt.
Juss írt:
"Siess"- Gondoltam, ha már voltál olyan kedves, hogy falazz nekem én meg leszek olyan kedves hogy behívlak! De ha neked más dolgod van én megértem.. - mentegetőzött egyből. Majd elindult újra, de már nélkülem!
- Rose, nekem tényleg lenne egy kis dolgom, de mivel jössz nekem eggyel ezt betudom egy holnap esti vacsorába. Persze csak, ha van kedved. - mondtam majd közelebb lépkedtem hozzá.
- Talán. - mondta,de annyira látszott rajta, hogy ő is benne van a dologban, hogy mosolyt csalt az arcomra.
Ezt igennek vettem!
Végig néztem, amint kecses mozdulatokkal lép be a szobába és zárja be azt maga mögött.
Remélem Justinnak valami nagyon fontos mondani valója van, mert nem szívesen hagyom itt ezt a szépséget.
Lábaim megindultak az immár' ismert lift felé.
A liftből kilépve a portás fiú összeszűkített, kutató tekintetére csak egy büszke mosoly volt a válaszom.
A hotelt elhagyva megcsapott a nyugtatóan hűvös és lágyan ölelő esti levegő.
Beszálltam az autómba elvégeztem a szokásos "műveletet" és egy kisebb zajjal már úton is voltam Justin-hoz.
Csengetés -vagy egyéb jelzés az érkezésemre- nélkül rontottam be a házba.
- Justiiin! - kiáltottam el magam, de pontosan tudtam, hogy merre is kell keresnem.
Felmentem a lépcsőn majd egyenesen be a más számára különösnek tünhető jellel ellátott szobaajtóban megálltam és, mint ahogy az illik bekopogtam.
- Ohh! Rosszkor? - kérdeztem, majd válaszukat meg sem várva lehuppantam az asztal előtt helyet foglaló üres székre.
Igazából semmi különös nem fogadott mikor beléptem, de kíváncsi voltam a reakciójukra.
- Miért kellett sietnem? - tértem egyből a lényegre. Justin egy sóhajtás kíséretében kezdett bele a 'történetbe'.
Miután elmondta a sztorit ledöbbentem.
Az Unrebels gyár megint 'üzemel' Peter jóvoltából.
Névtelen3 azaz Jade -most már tudom- végig csak az asztalt nézte. Nem a legerősebb lány/nő. De mivel Lázadó ki kell bírnia az akadályokat.
- Hát.. - csaptam össze a tenyerem. - öljük meg őket! - pattantam fel a székből.
Jade arca szinte a fehéret ütötte így vissza ülve Justinra pillantottam.
- Ez még nem jött szóba. - mondta halkan nekem.
- Nyugi, csak vicceltem. - löktem vállba J.-t.
~Kevin~
Leült Cat az ágyamra majd mellé csúsztam. Nem tudom, hogy ez a megfelelő alkalom-e vagy sem, de egyszer el kell neki mondjam. Szeretem. Tényleg szeretem.
Már éppen belekezdtem volna mikor két ember berontott a szobába és, mint mindig, ha új lelket látok megrémültem.
Az elhunyt éppen baleset közben halt meg. Hangja elhaló, de utolsó szavai biztosan a felesége neve volt.
Akár hányszor meglátom az holt emberek utolsó perceit elfog az az érzés hogy nekem milyen is lesznek ezek.
Cat kiküldte őket.
Vissza jött mellém majd megkérdezte minden rendben-e? Legszívesebben ott rögtön megcsókoltam volna, de ahogy észrevettem ne jönnek be neki a rámenős pasik.
- Cat csak azt szeretném elmondani, hogy.. - mi van már? Miért bénít ennyire meg ez a lány istenem!.. - Nem vagyok sem író sem költő olyan szavakkal mondjam el amilyenek megilletnének, de mikor rád nézek szívem felgyorsul - húztam kezét a mellkasomra - .. Cat én.. én szeretlek. - fejeztem be. Cat-re néztem aki fejét lehajtva gondolkozott. Kezem végig simítottam puha arcán majd megállítottam az álla alatt és felemeltem annyira, hogy szemébe nézhessek.
Így telt el pár perc hogy egymás szemébe nézve ültünk az ágyon.
- Ha nem válaszolsz igennek veszem. - súgtam oda neki.
Válaszul felhúzta fél szemöldökét.
- Kev.. én mondanám hogy igen csak...- kezdte.
- Csak? - kérdeztem vissza.
- Nincs csak.. - mondta majd nekem esett.
Cat ajkai az enyéimen szinte a mennybe repítettek. Vissza csókoltam.
Ledöntöttem az ágyra és rá másztam.
Cat hirtelen leállt ajkai mozgatásával és eltolt magától.
Felültem majd kicsit dacosan néztem rá. Ő erre elmosolyodott és kezével közelebb invitálva engem adott egy lágy csókot majd felállt az ágyról és az ajtót vette célba. Egy pillanatra visszanézett majd azt mondta:
- Küldjük el őket. - kacsintott és a küszöböt átlépve már a lápcsőt koptatta eszméletlen szexi lábaival.
- Várj.. - kezdtem. Utána eredtem majd a karját megfogva húztam vissza. - mit kapok ha elküldöm őket? - kérdeztem összeszűkítve szemeimet.
- Mit szeretnél? - kérdezett vissza válasz helyett.
- Szerinted? - lassan tettem kezem derekára majd magamhoz húztam...
~Jade~
"Öljük meg őket" visszhangzott a fejemben az előbb említett mondat. Jack olyan lazán mondta mintha semmit sem jelentene más ember életét kioltani.
Justin valamit odasúgott neki de nem hallottam és szerintem nem is akarta, hogy meghalljam.
Kíváncsi tekintetem Justinra vezettem majd felhúztam fél szemöldököm választ követelően. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Úgy látom, hogy kettesben szeretnétek lenni! - mondta Jack, szája széleit egyre feljebb húzva. Felállt majd kilépett az ajtón.
- Justin nem értem mi folyik itt, de nagyon remélem, hogy most a magyarázatba szeretnél belefogni. - mondtam nyugodtan. Próbálom erősnek mutatni magam, mert nem szeretem, ha alábecsülnek.
- Jade, igen elmondom, de az eltart egy kis ideig. Először is.. - állt fel és lassan elkezdett fel-alá járkálni. - .. nem csak neked van képességed. - hát ez.. ez jó hír? kérdeztem inkább saját magamtól. - Igazából nekem is van. - tárta szét a karjait.
- És mi lenne az? - kérdeztem. Majd én is fel álltam és megfogtam az egyik kezembe ütköző automata fegyvert. Justin egyből mögöttem termett majd kivette kezemből a "készüléket".
- Gondolat olvasás. - mondta egyszerűen. Leesett az állam. Akkor.. akkor.. hallotta azokat a gondolatokat is amiket ő rá építettem fel?!
- Szóval hallod azt amit most gondolok? - néztem rá kihívóan, mire elmosolyodott.
- Nem.. nálam nem megy lázadókkal szemben.
- Lázadókkal?!! - kérdeztem rá az elnevezésre. Majd megfordultam, de ő pont mögöttem állt, így szépen szólva beszorultam közé és az üveg polcokon sorakozó fegyverek közé. Még szép, hogy nem mozdult el onnan. - ..ez valami csapatnév vagy mi? - kérdeztem félmosollyal az arcomon.
- Jade, ez nem vicc. - mondta komolyan, mire egy megadó bólintás volt a válaszom.- Jack-nek is van képessége. - folytatta. - Gondolat átvitel. - erre a kijelentésre ráncoltam a homlokom.
- És az hogyan működik? - kérdeztem.
- Akaratod ellenére hallod azokat a szavakat amiket ő szeretne, hogy hallj. Vagyis a saját gondolatait vetíti át az elmédbe.Persze az ő hangján. - olyan nincs hogy valaki megcseréli a képességét a másikkal? Mert én most cserélnék Jack-kel.
- Szóval.. Lázadó.. lettem. - de olyan furán hangzott az én számból.
- Jade, - fogta meg az arcom ami szinte áramütésként száguldott végig a testemen. - Mindig is az voltál csak eddig nem találtam rád. - fejezte be.
De ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és bejött rajta Jack. Amint meglátott minket megtorpant és egyre nagyobb vigyor húzódott szét a száján.
Én próbáltam kiszabadulni Justin és a szekrény fogságából, de ő minden megmozdulásom hárította így feladva maradtunk a nem mindennapi helyzetünkben.
- Csak a telefonomért jöttem. - hadarta és oda sietett ahhoz a székhez amin nemrég ült. Majd a készüléket felkapva ment ki az ajtón mosolyogva. És akkor ott hallottam a fejemben mosolyogva kiejtett pár szót.
És én még azt hittem, hogy megbeszélitek a dolgokat..
Tehát.. ezt jelenti a gondolat átvitel.
Justin is hallhatta, mert szemtelenül nevetett vissza. Az a mosoly.. (VÉGEM)
 |
Meglökni szerettem volna, de mikor kezem a mellkasához ért el venni már nem bírtam onnan. Egyszerűen nem engedelmeskedett a kezem.
Ő a megérintett testrészéhez vezette a tekintetét majd lazán a derekamra helyezte a kezeit. Átölelt ami úgy hatott rám, mint egy áramütés, majd adott egy puszit a nyakamra. És tudom, hogy forró ajkait még percek után is érezni fogom majd.
- Minden rendben lesz csak együtt kell működj velünk. - suttogta. Bele egyezésem jeléül bólintottam. - Akkor már heten vagyunk. - mondta és elsétálva mellettem rendezgette a polcokon sorakozó fegyvereket.
- Heten? - kérdeztem vissza a számra, mert én eddig csak hármónkról hallottam.
- Igen.. Mi hárman..- kezdte és milliméter pontosságra próbálta beigazítani az egyik játékszerét. - .. meg Nick, Jason és Rebeca. - fordult velem szembe.
- De ez csak hat. - számoltam össze magamban az eddig felsorolt személyeket.
- A hetediket is ma ismertem meg. - mondta, de az ismertem szóban valami más érzelem csendült meg. Talán féltékenység? Csak képzelgek mi?..
- Hol? - kérdeztem és elindultam, hogy leülök a székre, de hirtelen meggondoltam magam és felpattantam az asztalra. Lábaimat úgy hintáztattam magam alatt, mint egy óvodás kislány miközben a kezem magam mellett pihentettem. Justin végignézte a műveletem és valami különös fény csillant meg szemeiben és próbálta vissza fogni a feltörekvő csábító mosolyát.
- A bulin Cat, barátnőd mellett. Hogy hívják? - kérdezte.
Kevin..
~Max~
Kikapcsoltam a zenét, majd felálltam és kimentem a szobából. Nem kellett vacakodni az ajtóval mivel az nincs.
A küszöböt átlépve láttam meg, amint a dzsekisek feltépik a még meglévő ajtót. Szinte rögtön mellettük termettem. Röhögve ültek le a roskadozó székekre. Ami nagyon felidegesített. Jade sehol most akkor mi van?
- Na? - kérdeztem tettetett közönnyel.
- Mi na? - kérdezett vissza fölényesen.
- Hol van Jade? - tettem fel újból a kérdésem, kicsit hangosabban.
- Azt neked kéne tudnod hol hagytad a ribancot. - röhögött fel. Eddig tartott a türelmem. Kirúgtam alóla a széket és a nyakánál fogva nyomtam a falhoz.
- De téged a főnök a lányért küldött vagy nem? - nyomtam a torkát erősebben a falhoz.
- Igen. - mondta azaz krákogta, mert éppen nem volt olyan helyzetben, hogy értelmesen tudjon beszélni a kezem által satuba fogott hangszálain át.
- Akkor hol van? - ismételtem meg magam már harmadjára.
- Nem.. tudom.. nem volt.. a házban. - küszködött a szavakkal, mire enyhítettem a szorításon.
Akkor hol van? Ezt nem értem. Hova máshova mehetett?
Elengedtem a nyakát, majd hátrébb álltam meg.
El megyek hozzá majd én..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziiiasztok!!!
3 nap telt el az óta, hogy 2 napja azt mondtam ma teszem fel a részt!!
Igen jól látjátok teljesen kiesett az idő érzékem!
Még csak most volt Szeptember vagy nem ?!
Mind1 ez már az én bajom..
Remélem tetszik a rész és legkésőbb holnap hozom a kövi részt!! REMÉLEM..
MI a véleményetek a részről?
Oh és még mielőtt elfelejtem.. A következő részben 3 új szereplőt üdvözölhetünk!
Már volt róluk szó, sőt ebben a részben is volt róluk szó!
ÉS örülnék pár feliratkozónak/kominak is !!
Hát kb. ennyi lenne! XD
I Love Everybody!!
Xx.Mar!ka
