De ti is tudjátok hogy nemsokára itt a suli és sok előkészület kell hozzá -nekem-
A következő részt kb. szeptemberben tudom hozni.
De azért remélem nem pártoltok el tőlem.
Aki várja már a kövi részt az most kap egy kis ízelítőt belőle:)
" - Justin.. - szóltam oda neki.
- Hmm? - emelte fel a fejét.
- Valami baj van? - kérdeztem és tekintetében valamilyen érzelmet róbáltam felfedezni.
- Nem nincs.. csak.. - majd mögém nézett és vissza pillantott rám. - Ismered őket? - kérdezte és elnézve melletem rámutatott két fekete dzsekis férfira.
- Nem. - adtam az egyenes választ. -Miért a 'barátaid' ? - kérdeztem vonakodva.
Justin undorodó fejet vágott ezzel jelezve hogy nem azok.
De akkor kik ők? Lehet Kevin barátai?
Mégegyszer vissza pillantottam hátha eszembe jut láttam-e őket valahol.
Amint megfordultam egy nagydarab férfi állt kb. két lépésre tőlem és ez a távolság csak csökkent.
Ekkor Justin elkapott hátulról és rohanni kezdett. Hirtelen ötlettől vezérelve követtem.
Csak rohantunk, hogy merre? Azt nem tudom és szerintem Justin sem volt teljesen biztos az úti célban.
Átrohantunk az egymáshoz dörgölőző tömegen. Teljesen ki az utcára.
Hátra fordultam és láttam amint már nem csak kettő hanem legalább négyre nőtt a száma a dzsekis üldözőinknek. "
Kíváncsiság. Igen.. ezt is lehet arra mondani amit nem akarunk vagy nem tudunk megmagyarázni.
Az ahogy Justin felöltöztetett nem kicsit lepett meg. Nem valami alkalmi vagy túl rövid ruhát adott rám.
Mert mondjuk meg az igazat ezt vártam tőle. Nem. Ő egy sima farmer shortot javasolt amit egy kicsit csillogósabb alul sellő vonalvezetéses felsővel párosított. Olyan mintha minden percben fel kéne készülni a "most fuss vagy véged" akcióra.
Mivel nekem is tetszett az összeállítás így megfogadva tanácsát magamra húztam a ruhadarabokat.
Most az ő kocsijában ülünk és az utat nézem. Ez azért van, mert ő is -szavaival élve- elviselhetőbb ruhát öltene magára. Igazából igen.. hajt a kíváncsiság, hogy megnézzem milyen 'körülmények' között lakik. Annyi biztos, hogy nem egy elhagyatott helyen, mert már vagy tíz perce autókázunk és még nem láttam sem erdőt, sem mást..
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte ezzel felébresztve gondolataimból és hirtelen kaptam fejem a felém jövő hang irányába.
- Semmin.. - mondtam unottan.
- Szóval itt is lennénk. - állította le az eddig egyre lassabban haladó járművet.
- Végre. - pattantam ki az autóból és elindultam.. de nem ismerve itt a járatot muszáj volt lelassítanom a lépteim és megvárni a felém közeledő fiút.
- Majd mutatom.. - mosolygott rám és elkapva kezem elindult egy nagy kapu felé.
- Szép. - mondtam halkan.
- Kösz. - mondta és behúzott a házba. Amint beértem egy nagy lépcső tárult közvetlen a szemem elé.
Ahol én álltam onnan jobbra és balra is vezetett egy folyosó. Mi lehet ott? Kérdeztem leginkább magamtól.
- Majd megnézheted ott is.. - vette észre elbambulásom - most gyere. - ragadta meg a karom és húzott fel a lépcső felé. Követtem. És közben végig érintkező kezeinkre gondoltam. Olyan melegség járta át testem mit eddig még nem is éreztem.
Fel gyalogoltunk a nem 'rövid' lépcsőn. S közben muszáj volt végig futtatnom a kezem a korláton.
Mikor felértünk olyan volt, mint egy szálloda. Ugyan olyan ajtók sorakoztak egyforma távolságra egymástól.
Kivéve egy. Ez nem fehér és arany szegélyű volt. Hanem halvány kékesből ment át feketébe. S egy felirat díszelgett rajta. Elolvasni nem bírtam. Justin végig gyorsan és határozottan lépkedett. De nem nem ahhoz az ajtóhoz amit én eddig olyan alaposan próbáltam felmérni.
- Egyedül laksz itt? Ebben a hatalmas kastélyodban? - éreztem hogy elmosolyodik kijelentésemen.
- Ahogy te is a tiédben. - mondta lazán. De nem nagyon értettem.. az én házam semmi nem, hogy az övéhez képest, amúgy is..
- És .. - léptünk be egy szobába. Minden rendezetten volt kikészítve. Az egyik falon három nagy polcon voltak egyforma távolságra egymástól felsorakoztatva a sapkái. A másik fal szinte egy polc áradat volt. Az egész cipői ott voltak szabályosan elrendezve. - .. ez a te szobád. - jelentettem ki. Mivel a szoba közepén fedeztem fel egy hatalmas franciaágyat. Amin minimum 4- en elfértek volna.
- Igen. - mondta unottan. Mi lányok mindent megadnánk egy ilyen szobáért. De őt feltűnően nem érdekelte.
- Értem. - mondtam és még leülni is féltem nehogy megtörjem ezt a csodálatos rendet.
- Szóval.. várj itt két perc és jövök. - majd elment a falba épített ajtó felé. És gyors mozdulatokkal tépte fel azt.
Majd eltűnt a szemem elől az egyik vállfa sorozatban.
Addig én megpróbáltam a lehetetlent. Úgy leülni, hogy ne süllyedjek el az eszméletlen puha ágyon vagy ne dúrjam össze.
Körül néztem a szobán majd meg akadt a szemem egy 'apróságon'. Először nem láttam tisztán hogy mi az így felálltam az ágyról és a mellette helyet foglaló komódhoz vettem az irányt.
De hirtelen vágtatott ki a 'falból' Justin. Én meg 360 C° - ot pördültem magam körül így szemben találtam magam a felém lépkedő fiúval.
- Mehetünk. - hadarta. És sietősen húzott ki a házból. Megkérdezte melyik járművel szeretnék menni. Inkább csak a színeket sorolnám, mert azt nem szúrhatom el. Egy teljesen ezüst, egy tiszta párducmintás, és egy aranyban pompázó jármű közül választhattam.
- Legyen ez! - mutattam rá a sorban második helyet elfoglaló autónak. Ami az aranyszínt öltötte magára.
Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és mikor beültem becsukva azt megkerülte a kocsit beült a vezető ülésre és elindultunk..
~Rose~
Mikor megfordult szemben találtam magam koromfekete tekintetével. És fél mosolyával.
- Szia. - köszöntem oda. Mire kicsit megemelkedett a szemöldöke és rám emelte tekintetét.
- Ó, hello! - nyújtotta el a szavakat.
- Bocs, de nem tudod hogy pontosan hol is vagyunk? - kérdeztem meg egyszerűen. De amint kiejtettem a szavakat éreztem milyen hülyén hangzik így kicsit felnevettem a végére. Mire ő is megengedett magának egy kis mosolyt.
- Hát.. - Nevetett bele ő is mondandójába. - igazából nem tudom mire vagy kíváncsi arra, hogy melyik földrészen vagy hogy melyik országban ?! - vette viccesre a figurát.
- Nem, nem.. arra, hogy melyik utcában. - magyaráztam meg előző kérdésem.
- Oh, vagy úgy. - mondta.
Miután megmondta a pontos címet már nyúltam volna a telefonomért. De megállított. Én oda kaptam fejem ahol megfogta a karom és végig vezetve szemem a karjától arcáig belenézhettem újra fekete, de mégis most csillogó szemébe.
- Eltévedtél? - kérdezte a nyilvánvalót. Elvesztem szemeiben így csak egy bólogatásra futotta tőlem.
- Haza vigyelek? - tette fel a következő kérdést és mutatott a leparkoló autójára. Hát.. jó lenne ha elvinne, de mivel még csak most látom először így nem megyek bele.
- Nem, nem kell majd.. hívok egy taxit! - jelentettem ki majd elkezdtem ismételten kotorászni a táskámban.
- Ragaszkodom hozzá. -mondta ki egyszerűen és kivette fekete kissé szaggatott farmerjából a slusszkulcsot és maga előtt mutatta az utat ezzel arra ösztönözve engem induljak meg arra.
- Hát jó. - adtam meg magam. - de csak elviszel és semmi több. - adtam ki az utasításokat. Lehet kemény voltam, de nem akarom magam belekeverni semmibe.
Már jött volna, hogy kinyissa nekem az ajtót, de mivel nekem erre nincs igényem, hisz nekem is van két kezem és én is megbírom tenni ezt a feladatot így oda pillantottam és egy 'hagyd majd én' intéssel jeleztem hogy üljön csak be. Besiklottam az ülésbe majd elkezdett gurulni a jármű a hideg aszfalton.
Kicsit körülnéztem. Egy dobókocka alakú dísz volt felfüggesztve a visszapillantó tükörre erre elmosolyodtam.
Mikor át néztem a másik oldalra láttam amint ő is engem vizslatott.
- Hova is megyünk? - kérdezte az úti címet. Elmondtam és bekanyarodott arra az utcára. A sötéttől nem tudtam megállapítani hogy jó helyre megyünk-e, de biztos mosolya nyugalmat árasztott.
- Hogy is hívnak? - kérdezte.
- A nevem Rose Folles. - mondtam magabiztosan. 'Szép név'. Nem láttam volna, hogy megmozdul a szája, de a mondat ott visszhangzott a fejemben. - Bocs mit mondtál? - kérdeztem eléggé zavart fejet vágva.
- Hmm?.. - mondata kis szünet után, majd egy kis mosoly ült ki az arcára. - Régóta élsz itt? - kérdezte, de az előbb történtek úgy lefoglaltak, hogy csak kis idő után jutott el agyamig a kérdés. s az hogy erre válaszolni is kéne.
- Nem csak ma költöztem ide. - adtam fel a logikus válasz keresését, mivel az is lehet hogy már halucinálok olyan fáradt vagyok.
- És máris eltévedtél? - próbált komoly maradni de a szeme körül összegyűlt nevető ráncokból láttam hogy ő is nevetségesnek tartja a helyzetet.
Majd egy nagy épület előtt leállította a motort és a fényszóró gyenge világításától rá tudtam jönni hogy a hotelnél vagyunk. Kiszálltam az autóból és elindultam a bejárat felé. Láttam, hogy jön utánam biztos be akar kísérni. ennyi még elmegy, de semmi több. Mondtam saját magamnak.
Megállva bevártam őt és mikor mellém ért újból neki indultam a bejárat felé.
Épp be akartam nyitni, de a másik oldalról is ugyan ezt tették így kénytelen voltam elengedni.
Mikor kinyílt a hotel ajtaja nem kicsit lepődtem meg..
Ilyenkor szokták azt a hülye zenét adni, hogy : dam, dam, daam!
- Ő a pasid? - kérdezte az a portás fiú aki bepróbálkozott nálam.
Na most legyél okos Rose. Ha azt mondom, hogy igen akkor fent áll az a veszély, hogy ő nincs benne a kis tervemben. De a nemleges válasz sem kecsegtet annyira. Így gyorsan dönteni kell.
- Hát.. - kezdtem bele és ránéztem a mellettem álló fiúra és próbáltam felfedezni valami érzelmet a szemében. 'Mondd, hogy igen!'
Halottam megint azt az ismerősen dübörgő hangot ott belül a fejemben. Már nem próbáltam logikus választ keresni csak rábíztam magam és megfogadtam amit mondott. - Igen ő itt a barátom! - jelentettem ki magabiztosan pedig kicsit sem voltam az.
- Ó! Szia.. ömm.. - próbálta kihúzni belőle a nevét.
- Jack .. Jack Taylor. - mondta majd felém küldött egy biztató mosolyt. Örültem neki hogy benne volt a kis tervemben. ha most azt mondja hogy nem is a barátom biztosan megint rám hajt az a fiú, mert nem éppen annak a fajtának látszik aki feladja egy visszautasítás után.
- Te is ide jössz a hotelba? - kérdezte cinikusan.
- Öm.. nem, nem én csak haza kísértem. - mondta és olyan jól játszotta szerepét, hogy majdnem én is elhittem.
Mikor elindultam szemem sarkából láttam, hogy ha -ezek szerint- Jack elmegy azonnal faggatni kezd már csak azért is hogy idegesítsen. Így jobb lehetőség híján megragadtam Jack karját és behúztam a liftbe. Láttam arcán a meglepettséget és azt is hogy azért neki sincs ellenére a dolog.
- Ó szerelmem! - kiabálta a liftből úgy hogy a kint leskelődő fiú is nagyon jól hallja.
Erre elengedtem egy apró kacajt. De ő csak óvatosan mosolygott és egyre közelebb jött.
~Max~
Beléptem a poros az eldugott kapun és szemben találtam magam a főnökkel. Jajj.
- Hol a lány? - kérdezte, de nekem nem volt rá válaszom. Ő még meg is mutatta nekem a képességét így még hibázni sem tudtam volna. De ott és akkor annyira sebezhetőnek tűnt.. Nekem is van azért szívem még ha nem is látszik rajtam.
- Hát az nincs meg.. - mondtam majd lehajtottam a fejem.
- Ezt meg hogy értsem? - kérdezte megemelve hangját. Én leültem az egyik roskadozó székre és folytattam a beszélgetést.
- Úgy, ahogy mondtam. - mondtam kicsit hangosabban, de amint elengedtem a szavakat tudtam hogy ebből én nem jönnék ki jól így vissza vettem magamból. - Már épp elakartam magammal hozni, de akkor meg gondolta magát és azt mondta, hogy vissza haza kell mennie. - hazudtam. Tudom nem kéne, mert azok mindig kiderülnek. De több lehetőség híján ezt tűnt a legjobbnak.
- És akkor megtudhatnám mi tartott ennyi ideig, édes fiam. - mondta nyájas hangon ami a legrosszabbat jelentette: ideges. És ha a főnök ideges abból jó nem sül ki.
- Utána mentem, de nem volt otthon. - hazudtam ismét. És felálltam a székről. Majd elkezdtem fel-alá járkálni.
- Akkor majd most már otthon lehet? - kérdezte tanakodva.
- Nem tudom. - mondtam pontosan azt amit épp gondoltam.
Hívott még pár embert és arra utasította őket keressék meg a lányt.
Majd már csak az emberei hátát láttam amit mindig egy fekete bőrdzseki alá rejtenek.
Én meg ott álltam szemben vele és vártam..
Arra, hogy nekem is adjon valami feladatot. De azt várhattam, mert csak nézett rám amolyan 'ez meg mire vár?!' fejjel.
- És én? - kérdeztem majd reménykedve mosolyogtam.
- Mi van veled? - kérdezte majd komótosan elindult. Be a foglyok ketrece felé. Követtem.
- Én mit csináljak? - tettem fel a következő kérdést.
- Etesd meg őket. - bökött a foglyok irányába. Én meg olyan hülyén nézhettem rá mint eddig soha. Erre megmagyarázta az előző kijelentését. - Most mi van? Mire vársz? Nem tudsz rendes munkát elvégezni. Annyit kértem hogy hozd ide a lányt. Erre te beállítasz ide este azzal hogy 'hát az nincs meg..' .
Lehet túl sokat vártam tőled. - sorolta a jogos érveit miközben összeszedte az asztaláról az iratokat. Én meg ott helyben megsemmisülten és megalázva éreztem magam. - Remélem azért ennyit még meg tudsz csinálni. - mondta és fél lábbal már kint is volt. Mikor kiért felvettem az asztalról a rabok kajáját és a koszos cella felé vettem az irányt. Résnyire kinyitottam az ajtaját és betoltam a retkes tálcán lévő 'falatokat'.
- Nicky, gyere itt a házi koszt. - mondtam nyájas hangon. Ha a főnök engem csesztet akkor nekem is le kell vezetnem a dühöm valakin.
-Az Nick, te barom. - köpte oda nekem. Tudom hogy az a neve csak szeretem megalázni őket.
- Mi van nem elég nagy az ágyad egy menetre Rebivel? - kérdeztem cinikusan. Nem szólt vissza. Jobban is jár mert most elég ideges vagyok, és ennek az oka nem csak a főnök megaláztatása volt.
Nem tudom mi történt Jade-el, de kicsit aggaszt is a dolog. Mármint kit érdekel az a kis ribanc ő tudja miről marad le.
Át mentem a szobámba és le feküdtem az ágynak nevezett koszos rongyokkal befedett kőkemény matracra.
Felhangosítottam a zenét. És hagytam hogy átjárja a testem és lenyugodjak kicsit.
Ez lenne a hatodik rész remélem hogy tetszett és komizzatok pipáljatok, iratkozzatok fel , mert ez nekem nagyon sokat jelentene! És ha már itt vagytok akkor osszátok meg másokkal is az oldal létezését. ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!! És most egy kicsit belekezdünk az akciósabb részekbe is!!!! Ehhez a részhez ezt a zenét párosítanám örök kedvenc!
Döntések. Igen sokkal találkozol életed során és lesz olyan, ami egyszerű és kényelmes és előfordulhat, hogy nincs lelkierőd meghozni a helyeset.
Nekem is sokat kellet és kell majd még hoznom. De ezen szinte nem is kellett gondolkoznom. Míg más fél egy a költözéstől én örülök neki. Míg más fél egy idegen városban és iskolában tengetni hátralévő életét én másra sem vágytam egész életemben.
Salinasban nem éreztem magam otthon. És mindig arra gondoltam, hogy majd kinövöm, de így vissza gondolva 24 évem alatt már meg tettem volna.
Itt Canadában ajánlom, hogy más legyen már nem akarok költözni. Igen ezt én Rose Folles mondta. Mindig is szerettem költözni. Új város, új élet. Ez volt a mottóm. Eddig. De most eljött a változások kora.
- Tessék, ez az ön szobája! - hozott vissza a jelenbe a portás ki eddig a poggyászom cipelte fel a harmadik emeletig.
- Köszönöm!-mondtam egy mosoly kíséretében és elvettem a felém nyújtott kulcsokat.
- Nincs mit! - viszonozta tettem. És beállt a kínos csend.
- Szóval.. - mondtam és már fél lábbal a szobámban voltam, de ekkor megszólalt. Ezzel visszatartva, hogy beljebb menjek.
- Nem lenne kedve esetleg eljönni velem valahova? - kérdezte. Mi? Nem.. Nem is az esetem. Hhhmhh.
- Bocs, de van barátom és vele lenne dolgom ma! - hazudtam. Mert nem hagy más lehetőséget. Nem vagyok olyan beképzelt és lelketlen, hogy szemtől szemben megmondjam neki az igazat.
- Ohh - ült ki a meglepettség az arcára - Akkor nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam és.. Hát.. Töltse kellemesen a nap további részét! - mondta a végére a megszokott sablonos szöveget. Le tette a cuccaim és elment.
- Köszönöm és semmi baj! - azzal beléptem a szobámba.
Próbáltam kicsit kipakolni. De a szekrény kisebb volt a kelleténél és a ruháim egy része a bőröndben "ragadt". Ilyen az én formám.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Mint az már szokásos nem ment semmi érdekes így ezt az ötletet elvetve elővettem a gépem és megnéztem az üzeneteim. Miután megállapítottam, hogy nincs szükségem olcsón mikróhoz jutni lentebb csúsztattam a virág alakú culsorom és megláttam drága jó barátnőm e-mail- jét.
Feladó: @Suzy
Címzett: @Rose
Kedves Ro!
Már alig várom, hogy megmutassam neked Canadát! Meglátod nagyon tetszeni fog!
Xx.Suzy
Amint elolvastam az utolsó mondatot magamban imádkoztam, hogy Suzynak igaza legyen.
Igazából tetszik Canada. Mármint amit eddig láttam belőle. Kicsi szekrények a hotelban és nyomuló portás. Hát nem nagyszerű? Ugye érzitek a szarkazmust.
~Catrine~
- Hát.. - itt elhalkult és folytatni sem akarta, de muszáj lesz,mert már megöl a kíváncsiság. Mind a kettőjüknek megvan az a "Van egy titkom" csillogás a szemükben. De miért és mi az a titok? - Nem a legfilmbeillőbb jelent azt elmondom, de semmi többet. - fejezte be a mondatot és megette fagyija maradékát. Felállt ezzel arra ösztönözve engem is hogy tegyem ugyan ezt.
- Hát azt látom az arcodon. - mondtam és megindultam a kijárat felé. Lehet, ha nyaggatom elmondja? Nem ő nem olyan.
- Szóval most hogyan tovább? -kérdezte elállva az utam. Mivel mozdulni sem tudtam így zavart tekintetem rá emeltem és magyarázatot követelő hangnemben folytattam:
- Mi van? - erre elmosolyodott és hozzátette.
- Mármint te vehetsz ruhát én nem? - mondta komolyan, de látta, hogy majdnem elröhögtem magam így mosolyogva behúzott az egyik fiús boltba.
Szóval fiús bolt.. igazából nem is rossz innen még én is fel vennék egy-két ruhadarabot. Kevin megfogott egy laza caramel színű csőnadrágot, fekete zakót (!) , hozzáillő fekete nyakkendőt és az el nem maradhatatlan hófehér inget. Oh és, hogy ki ne hagyjam egy barnás sportos-mégis-elegáns cipővel "fűszerezte" meg jelenlétét.
Nem tudom hogy ezt, hogyan akarja össze harmonizálni, de majd ő kitalálja.
Bement az egyik öltözőbe és mondta, hogy kint várjam meg. Mi? Csak nem azt hitte, hogy be akarok menni vele. Ez hülye..
Mikor kijött kisebb mosoly kíséretében én köpni nyelni nem tudtam.
Mint azokban béna romantikus filmekben a lány kijön a fülkéből és a fiú megszólalni sem tud annyira lenyűgözi a lány jelenléte.
Most én voltam a fiú. Jézus, hová fajul ez a világ..
Gyorsan elkaptam a tekintetem és magamban azon gondolkoztam, hogy bírt ilyen gyorsan átöltözni?
- Ez a nadrág nem kövérít?! - kérdezte lányos hangon és erre már nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan. Ő is ugyan ezt tette.
- Nem. - mondtam hirtelen abba hagyva a nevetést halál komoly hangon. Elmosolyodott és vissza ment az öltözőbe.
A kocsiban nem beszélgettünk mivel nem volt hosszú az út.
- Kössz, hogy haza hoztál akkor egy óra és átmegyek hozzád. -mondtam belépve az ajtón, de fél kezével vissza húzott. Nem tudtam mit szeretne így kicsit féltem. De csak gyengéden arcon puszilt és egy "akkor ott találkozunk" mondattal eltűnt a házunk elől.
- Anya megjöttem. - kiabáltam beérve a házba.
- Azt láttam. Kivel voltál? - kérdezte és játékosan felhúzta fél szemöldökét.
- Csak Kevinnel voltam a plázában. Vettünk pár cuccot ez esti bulira. - mondtam és lazán a lépcső mellé ejtettem a vásárolt holmikat.
- És mi van közted és Kevin közt? - semmi bár lenne, de semmi.
- Mi lenne? Barátság. -mondtam és küldtem anya felé egy 'nyugi-nincs-semmi' pillantást. Kivettem a hűtőből egy kis frissítőt. (almalé)
- Mikor lesz a randitok? - kérdezte miközben szeletelte a paradicsomot.
- Mi ez nem randi anyaa ez szimpla barátság,mert nem érez irántam többet. - mondtam halkabban, mint akartam.
- De te igen! - mi ezt meg honnan veszi? Pfpp..
- Nem én sem! - tagadtam a legnyilvánvalóbbat.
- Persze. - na jó most itt hagyom. Mert amint látom ma hajthatatlan.
- Sziiia anyaa. - húztam el a szavakat és trappoltam fel a szobámba.
Míg tartottam fel a lépcsőn azon kattogtam, hogy anyunak igaza van-e?! Nem nincs. Zártam le magamban a témát.
~Rose~
- Szia. - köszöntem oda Suzynak. Amint meglátott nyakamba ugrott amit én szívesen viszonoztam.
- Nah még sok dogunk van. - mondta és elkezdte nyomkodni a telefonját. Milyen dolgunk. Fél kilenckor?
- Milyen dolgunk? - kérdeztem aggódva mégis mosolyogtam.
- Kell találnunk neked egy beavató bulit! - mondta a szerinte logikus választ. És elkezdett az egyik kis utcába húzni. Jó látni Suzyt és szeretnék is "lazulni" egy kicsit, de azért nem akarok az első nap lerészegedni.
- Milyen beavató bulit? - tettem fel a kérdést. De tudom hiába próbálkozok nem bírom más belátásra bírni akaratos barátnőmet.
- Istenem Ro, nem akarsz bulizni egy kicsit? Ígérem nem bánod meg- és elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- Jó, oké, de ha nem fog tetszeni akkor én haza megyek. - jelentettem ki.
A hotelbe érve lapos pillantást vetettem a portásra hogy Suzy ne vegye észre. Igazából nem tudom miért, de megsajnáltam. Mikor rá pillantottam észre vettem, hogy ő is engem néz. Miért?
- Ro. - szólt Suzy ezek szerint nem először.
- Igen? - kérdeztem és oda siettem a szürke lifthez. Miben lassú nyugtató zene szólt.
- Min agyalsz ennyire?! - kérdezte sejtelmesen.
- Semmin - adtam a gyors választ, de mivel nem láttam rajta, hogy elhinné gyorsan kiegészítettem. - .. Mármint azon, hogy mit kéne felvennünk. - mosolyogtam pedig nem is örülök ennek az egész ötletének.
- Hát.. - nyitottunk be a szobámba. - Az attól függ..
- Mitől? - kérdeztem és leültem az ágyam szélére.
- Hogy mit akarsz vele üzenni! - adta a választ és benyitott a szekrényembe (!). Erre zavartan rám nézett és tudtam mit akar mondani. Csak ennyi?! Majd rá mutattam a bőröndömre és azt is elkezdte kipakolni.
Régen is mindig így csináltuk. Csak akkor még anya óvó, féltésétől is szabadulni kellett.
Igen kiszöktünk. Ez akkor még a legjobb dolognak tűnt. De amint reggel fele hazaértünk megbántunk az egész "akciónkat". A szobafogság.
- Ez lesz az - húzta elő az egyik vállfán lógó ruhadarabot.
- Ezt veszed fel? - kérdeztem, mert nekem egyáltalán nem tetszett ez a ruha.
- Ja.. azt hittem, hogy te akarod.. - halkult el - de, ha nem hát nem. - azzal le kapta magáról az őt takaró ruháit és fel húzta az enyémet.
Egy méretünk van. Emlékszem, hogy mennyire örültem ennek mikor jó ruhákat vásárolt.
- Nem én ezt szeretném. - fogtam meg egy teljesen fekete passzos ruhát mire egy ugyancsak fekete de lezser
ruhaféleséget vettem.
Hát itt is lennénk. Suzy elhozott ebbe a házi partiba. Biztos a "házigazdának" nincsenek itthon a szülei.
Mivel még a medencében is pia volt. Mindenhonnan emberek özönlöttekbe.
Az egyik majdnem lefogdosott, de megismerte mekkora a csapódás a tenyerem és az arca közt.
Suzyt szinte nem is láttam mióta beléptünk az ajtón.
Nem tetszik ez nekem. Majd azt mondom, hogy sokat ittam. Pedig nem is ittam semmit.
Mondtam, ha nem tetszik akkor elmegyek innen. Szóval szasztok. Köszöntem el mindenkitől a gondolataimban.
El is indultam a kijárat felé. Át kellet lépnem pár eléggé szétcsúszott embert. Nem, nem segítettem nekik felállni.
Ki léptem a kapun, de a hangos dübörgés amit itt úgy hívtak, hogy zene nem szűnt.
Azt sem tudtam merre vagyok, mivel taxival jöttünk.
Hát.. az biztos, hogy itt nem maradok. De arra sem kicsi az esély, ha elhagyom a helyet eltévedek. Nem a tájékozódás az erősségem.
El hagytam a házat. Már vagy egy utcával odébb járok.
Itt minden világít az esti szórakozó helyektől, de olyan mintha semmit sem látnék. Eltévedtem.
Így marad az a terv miszerint keresek egy boltot vagy éjjelnappalit és megkérdezem hol is vagyok.
Befordultam az egyik kis utcába. Majd egy másikba. De nem találtam egyetlen olyan helyet sem ahol ezt józan embertől meglehetne kérdezni. Mire is számítottam. Első napom Canadában, de már el is tévedtem.
Jobb lehetőség híján még egy utcába befordultam.
Végre. Megmenekültem. Mármint.. látok egy férfit aki ránézésre nincs szétcsúszva.
Oda is sétáltam, de mikor megfordult egy nem minden napi látvány tárult a szemem elé....
Hát kész az 5. fejezet !! Remélem tetszik! A kommentelés, feliratkozás és pipálás rátok van bízva!! Ehhez a részhez ezt a zenét párosítanám! Mostani kedvenc! Már vagy százszor halottam mégis minden alkalom olyan mint az első! :)
