4. Fejezet - Honnan ismerik egymást?

            ~Catrine~

      Van mikor az ember egyedül a semmiben szeretne vesződni néhány percet esetleg órát. De, mikor megöl a magány és az unalom muszáj lesz valami társaságot találnod, mielőtt oda mész egy tükörhöz és elkezded sorolni magadban a hibáidat. Igen, megesett már. Mivel velem az utóbbi történt így felhívtam egy éppen kézre eső számot a telefonomból. A hívott szám nem más, mint Kevin. Jade barátja (csak barát) és mivel én a legjobb barátnője vagyok az előbb említettnek így volt alkalmunk megismerkedni. Azt, hogy honnan ismerik egymást én sem tudom, de kiderítem. Sokszor olyan megértően és lojálisan néznek egymásra mintha lenne egy közös titkuk, amit csakis és kizárólag ők tudnak.
      Kicsöng...
- Szia! - köszönt bele a telefonba az az érdes és nyugatatón csengő hang.
- Szia! Nincs kedved valamit csinálni? - tértem a lényegre.
- Hát kedvem az lenne.. - nem hagytam hogy befejezze a mondatot, mert közbevágtam.
- Csak időd nincs. Nem baj azért köszi! - már majdnem letettem a telefont, de :
- Én csak azt akartam mondani, hogy ötletem nincs. - jajj ez mekkora égés. Nem tudom miért vágtam ilyen gyorsan közbe.
- Oh ... jah ... - nevettem el magam kínosan.
- Vagyis már az is van. - Nem láttam, de tudtam, hogy most egy egoista mosoly ült ki az arcára. Igazából nem vészes, de azért ő mégis pasi!
- És pedig? - kérdeztem bizakodóan.
- Tartok egy partit ma ..
- Mit ünnepelsz? - általában akkor csinálunk ilyet vagy nem?!
- Úgy őszintén semmit csak az ősök elmentek itthonról és enyém az egész ház. És mivel nem vagyok önző megosztom pár emberrel. - ohh vagy úgy "a-szülők-nincsenek-itthon-miénk-a-ház-ergo-buli-vaaan" szituáció.
- Jó és mikor kezdődik? - érdeklődtem.
- Kilenckor és tart amíg tart...
- Jó. Mehetnénk együtt is.. - mondtam.
- Hát én igazából nem megyek sehova hisz itt lesz a buli - mondta a szerinte logikus választ.
- Ja, de nekem még nincs ruhám és nem lenne baj, ha elkísérnél - szóltam bele a telefonba míg leültem az  ágyam szélére.
- Nem lenne baj?! Kislány nélkülem nem mehetsz a plázába ruhát vásárolni és mi van, ha leárazás van és én nem vagyok ott? Elkapkodják az összes jó cuccot! - dörmögő hangja hirtelen egy meleg stylist-éhoz hasonult. Amit nem bírtam ki a nélkül, hogy hangosan fel ne nevessek.
- Akkor jössz?
- Még szép, hogy megyek! - a mondat végére egy megkönnyebbült nyögés is elhangzott.
- Oké! - azzal le tettem.
Ma kiderítem honnan ismerik egymást.  





            ~Jade~

      Éppen vissza fordulok a hűtőtől erre meglátom, hogy felém közeledik. Most mit tegyek? *Jajj ne már! Csak sétálj tovább vagy fordulj vissza a hűtőhöz* szólalt meg a belső kis hang a fejemben. De, ha vissza fordulok az már bunkó így inkább az első lesz a nyerő. De nem bírtam megmozdulni se, mert már ott volt előttem és elállta az utat mindenfelől.
- Tessék ezt ott hagytad! - nyomta kissé remegő kezembe az asztalon hagyott sajtot. Én nem szeretem csak azért veszem meg ha Cat vagy Kevin át jön. Mivel ők szeretik.
 Betettem a hűtőbe és próbáltam vissza fordulni ami kicsit macskásra sikerült, mert az előbb elfoglalt helyétől nem tágított. Oda léptem az asztalhoz és letöröltem. Az asztal nem kicsi így ráhajolva értem el a másik oldalt.
- Kész! - ugrottam egy kicsit távolabb az asztaltól amit Justin egy kis mosollyal az arcán nézett végig.
- Időt szoktál nézni? - kérdezte és mosolya állandósulni látszott.
- Néha.. te? - néztem rá kihívóan.
- Csak felmosásnál, mert mikor port törlök zene szól és beleélve magam néha táncolok a portörlővel. - erre kitörtem. És ő is. Nagyon tetszik a humora. Mindig is bírtam azokat az embereket akiknek szinte minden vicc. Nem értem miért?
- Tetszik a humorod. - valltam be, de utólag már megbántam.
- Csak a humorom? - kérdezte és szemeit összeszűkítve pillantott rám.
- Van más is ?? - válaszoltam kérdéssel. Mire szemöldöke a homlokéra szaladt. És ha jól láttam apró gödröcskéi láthatóvá váltak a hirtelen elejtett mosoly következtében.
- Kíváncsi vagy rá? - csak nem megint felém közeledik? Most meg mit akar bebizonyítani? Hogy tetszik nekem? Azt azért nem.. elég ha magamnak vagyok ilyen gyenge és naiv. Nem kell ezt neki is tudnia.
- Nem biztos. - mondtam és fordultam volna el, de megragadta a kezem és vissza húzott. Olyan erővel szinte a mellkasának ütköztem. Finom férfias parfümének illata megbódította fejem. De nem lehetek ilyen gyenge. Nem.
- Még mindig nem vagy benne biztos? - suttogta szinte a számba. Nem. Már biztos vagyok benne, hogy.. hogy kíváncsi vagyok, de nem hagyom magam.
- Hát.. - hajoltam kicsit közelebb hozzá. Akkor játszunk egy kicsit Justin..
Láttam amint kiül a "többet akarok!" mosoly az arcára. Szegény tényleg azt hiszi benne vagyok. - Igen. - adtam a gyors választ. És kikerülve őt tovább mentem. Hallottam, hogy szája elhagy egy dühös sóhajt és utánam jön.
- Kis huncut! - mondta és leültünk az üléstől néhol süppedt kanapémra. Megkerestem a kanapé résében a távkapcsolót. És elkezdtem a tévé adókat váltogatni. És, mint mindig semmi érdekeset nem lehetett találni.
Ilyenkor jön a jól bevált 'B' terv. 132-es adóra irányítottam. MTV. Imádom. És lám-lám a kedvenc számom ment.
- Igen! - vágtam nyertes képet. Justin értetlen fejét nem tudom megunni. - Ez a kedvenc zeném. - magyaráztam meg a viselkedésem.
- Ez a kedvenc számod? - kérdezte kicsit furán.
- Igen. Miért? - talán nem tetszik neki? Az baj, mert nem kapcsolom el.
- Hát.. Csak mert az enyém is ez.. - wow ezt nem gondoltam volna. Ő inkább ilyen, ahogy én és Cat nevezzük "elektromos" számokat kedvelőnek tűnt.
- Az jó, mert nem kapcsoltam volna el! - húztam szám egy kis mosolyra. Ő viszonozta tettem és inkább közelebb ült. Nem tudom mi célja van ezzel, de nem mondtam semmit. Élvezem a közelségét, de próbálom letagadni előtte.
- Wiggle, Wiggle, Wiggle. - énekeltük egyszerre a refrént. Majd egymásra néztünk. A meglepődéstől kicsit előrébb dőltem és ajkunk egymásét súrolta.

 Nem tudtam mit kéne most tennem húzódjak el vagy menjek tovább?
 De nem hagyta, hogy én döntsek.
Arcom fél kezébe fogta és közelebb húzta az övéhez.
- Nem. Ezt nem kéne. - mondtam szinte az ajkainak. Ah.. azok az ajkak. Színe, mint az eperé és gondolom az íze is olyan.
- Miért? - aggodalmaskodott. Mert tudom milyen az ő 'fajtája'. "maradsz-míg-kellesz-mész-ha-már-nem".
- Mert. - adtam az egyenes választ.
- Mit tettem? - vágott értetlen fejet.
- Semmit. - ültem kicsit távolabb. Ha ott maradok tudom.. beadom a derekam ennek a nézésnek.
- Akkor miért lettél ilyen rideg? - kérdezte és közelebb ült hozzám.
- Mindig ennyit kérdezel? - álltam fel és célba vettem a.. a.. igazából sehova nem tartottam. Csak minél távolabb tőle. Mert nincsenek válaszaim a kérdéseire.
Éreztem amint egy kéz a csuklómra tekeredik és vissza ránt.
- Gondolom ez megint egy ilyen 'csajos-dolog-ne-szólj-bele' téma. Így erről inkább nem kérdezek. Még képes lennél kirakni egy 'mi történt az előbb?' kérdésért. - mondta nyugodtan, de láttam rajta ott bujkál a szája sarkában egy apró mosoly.
- Lehet. - mondtam sunyin nevetve.
- Szóval ... - csapta össze két kezét és a lépcső felé tartott. - Mit veszel fel?
- Ezt hogy érted? - követtem.
- Hát Névtelen3 azt hittem jobb a memóriád.. azt mondtad jössz velem a buliba .. - Csak mosolyogtam azon, hogy még mindig nem mondtam meg neki a nevem. És hogy tényleg ki ment a fejemből a buli. Az hogy megakart csókolni teljesen össze zavart. - Oh.. és mikor szándékozod megmondani a neved? Mert szerintem neked sem lenne a legjobb, ha úgy mennék oda: Felkérhetlek egy táncra Névtelen3. És még engem is idiótának néznének, hogy így hívlak. - Igaz.
- Az igazi nevem... - Hatás szünet :) - Névtelen13 - kiabáltam vissza a lépcső felénél nevetve. Nem volt túl jó ötlet. Mert utánam futott és az ölébe kapott. Majd elkezdett velem együtt lassan felfelé lépkedni.
- Letennél? - kérdeztem nevetve.
- Nem amíg meg nem mondod a neved. - adta a logikus választ.
- Jó-jó elmondom csak tegyél le.
- Nah.. - tette kezeit a térdére és úgy lihegett, mintha vagy egy mázsa súlyt tett volna a földre.  Erre
vállba vágtam amin ő csak nevetett.
- Engem Jade-nek hívnak. Jade North. - valltam be. Nyújtottam kezem felé, mintha csak most találkoztunk volna először. Mire felkapott mint egy menyasszonyt és megkérdezte merre van a szobám.
Lábával berúgta az ajtót.
- Nem kéne rongálnod is. - és úgy tettem, mint aki tényleg haragszik.
- Bocsánat. - és szégyenkezve lehajtotta a fejét. Majd szinte egyszerre nevettünk a hasunkat fogva. - Na mutasd miből élünk. - mondta arra utalva milyen ruháim vannak. És elkezdte kivenni a vállfákon lógó pólókat.


         



           ~Catrine~

- Szerintem itt már lesz valami jó. - szóltam oda Kevinnek.
- Az előző 3 boltra is ezt mondtad, Cat. - vágott unott fejet.
Igaz. Már vagy egy órája a plázában járkálunk, de semmi olyat nem láttam ami tényleg tetszene. Kevinnek minden jó volt és idézem őt "neked még ez is jól állna" erre kivett egy kötött garbót. És még ő stylist-oskodott a telefonban.
- Jajj ne már, ha itt nem találunk akkor haza megyünk, oké? - húzogattam befelé.
- Mármint hozzád vagy hozzám? - kérdezte, miközben a szemöldökét húzogatta.
- Miért hova akarod? - mondtam és viszonoztam előző cselekedetét.
- Ez kérdés? Még szép, hogy hozzám.
- A-a nem megyek hozzád. Nálam vagy semmi.
- Ez nem dupla vagy semmi lenne. De jó nekem megfelel. - adta fel. Úgyis én nyertem volna.
Azzal bementünk a butikba. Én egyből felvettem az "akkor-is-találok-ruhát-ha-belehalok" pozíciót és kapkodva nézegettem a vállfákon lógó színes göncöket. De én nem is szeretem a színes holmikat. Így szememmel kerestem a legfeketébb darabot.
Láttam amint épp kifizetnek egy szürke ruhát és örömmel az arcukon hagyják el a helyet. És egy anyuka felpróbálja a legszűkebb ruhát a sorból. Tipikus.
      Kevin leült a próba fülkékkel szemben sorakozó fotelok egyikébe. Én találtam két fekete kicsit csipkés ruhát.
Meg próbálom. Már épp a fülkék felé tartottam, de megszólalt Kevin, hogy :
- Állj. Mutasd először meg nekem, Cat. - invitált a kezével közelebb.
- Minek? - vontam fel szemöldököm.
- Hát.. Csak.
- Jó és most úgy teszek, mintha ez nem lenne furcsa. - mondtam több szarkazmussal, mint szerettem volna.
- Szóval ez tetszik - vizslatta úgy, mint egy szakértő. - de neked is? - mutatott a csillogósabb ruhára.
- Hát nem rossz.
- Jó akkor próbáld meg.
- Megyek. - elindultam másodszorra de hallottam, amint utánam kiabálja hogy az alku még így is áll. Remélem jó lesz ez a ruha, mert most semmi kedvem hozzájuk menni, mert.. mert.. hát úgy igazából nem is tudom miért. Nem az van, hogy nem jön 'úgy' be, mint pasi, mert csak rá kell nézni. Jól beállított korom fekete hajától és szemétől szinte olvadni lehet. Teste nem az az agyongyúrt.. csak szálkás. Tetszik-e nekem? Igen. De ezzel ő nem így van.. asszem'.
- Caat..! itt ülök már vagy tíz perce és várom hogy ki gyere. Mi van elszakadt a ruha? - viccelte el a végét. Ha tudná, hogy a róla való elmélkedésem az oka várakozásának..
- Nem, Kevin, nem szakadt el a ruha! Csak idő mire átöltözök. - mondtam és már féllábbal kint voltam a fülkéből. - De már kész is vagyok. Hogy tetszik? - kérdeztem bizakodóan. És a tükör felé fordultam. Láttam a tükörből, hogy mosolyog ezek szerint tetszik neki a ruha. Hát végül is nem olyan rossz csak egy hosszú kabáttal kell eltakarnom mikor kijövök. Igen anya miatt..
- Jó ez lesz az! - mondta és már a kassza felé vette az irányt.
- Várj meg. - szóltam utána. Befordultam a fülkébe és lekaptam magamról a ruhát. Vissza vettem a másikat és követtem Kevint. Hahh.. azt hittem majd a kasszánál megvár de a fülkéből kifordulva éreztem, hogy valaminek nekiütközök. A valami alatt Kevin személyét értem.
- Hogy van az, hogy levenni félperc, de míg felvetted szinte elaludtam. - szólalt meg és mivel mellkasán pihent a kezem az ütközés következtében, éreztem hangjának vibrálását a tenyeremen.
- Hát így.. - mondtam és elindultam a kassza felé fizetni.
- Hé várj! - szólt utánam.
- Na?! - fordultam vissza. És megálltam.
- Majd én fizetek. - mondta lazán beérve engem.
- Nem kell.. Van nálam pénz.. - utasítottam finoman vissza.
- Cat! Ne csináld már.
- Mit is? - kérdeztem fél szemöldököm felhúzva. Ő csak rám meredt és enyhén csillogtak a szemei. - Jó akkor vedd meg te. Nehogy megsértsem a férfi egódat. - mondtam cinikusan.
Kifizette a ruhát és mellém zárkózott. Én megálltam az egyik olyan boltban ahol lehet fagyit venni.
Vettem egy  erdei gyümölcsöset neki meg egy csokisat. Remélem ezt szereti.
- Köszi! De honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - kérdezte gyanakodva. És leültünk a legközelebbi padhoz.
- A fejedről. - mondtam az egyenes választ, de amint kiejtettem a szavakat éreztem értetlen tekintetét rajtam és már én is tudom milyen hülyén hangzott.. de igaz.

- Hogy érted, hogy a fejemről? - tette fel a kérdést.
- Úgy, hogy olyan típusnak tűnsz ránézésre. - mondtam ki lazán és nyaltam egyet a fagyimból. Oldalról láttam, hogy alaposan végignézte a mozdulatom. De tekintete még mindig zavarodottságról tanúskodott. - Mármint.. - folytattam - Ha valakire ránézel neked is eszedbe jutnak dolgok nem ?! - kérdeztem sejtelmesen.
- Hát most nem tudom mit mondjak arra, hogy a csokis fagyi jut rólam eszedbe. - erre hangosan felnevettünk. Ezt még én sem tudom megmagyarázni, de így van.
- És Jade- ről mi jut eszedbe? - kérdezte miközben nyalt egyet a fagyijából. Erről csak annyit mondanék, hogy:  Huhh.
- Róla.. - gondolkoztam el - a tábortűz. - adtam egyszerű választ. - Apropó Jade. Van egy kérdés ami már régóta gyötör csak nem tudtam kitől érdemesebb megkérdeznem.
- És mi lenne az? - nézett rám kutakodó tekintettel.
- Honnan ismeritek egymást? - böktem ki, de amint kimondtam arca teljesen megváltozott. A földet kezdte vizslatni, mintha csak valami érdekes lenne ott.
- Hát..


Ez lenne a 4. rész remélem tetszett!! Kicsit hosszabbra készítettem, mivel most azt várom hogy mondjátok meg tetszett-e és van értelme folytatnom! 
A következő rész 3 komi után jön remélem meglesz. :) :) 

   ~by:Mar!ka~

Ehhez a részhez ezt a zenét párosítanám. Igen ez volt a kedvenc száma Jade-nek és Justin-nak ! :)