5. Fejezet - Döntések

               ~Rose~

      Döntések. Igen sokkal találkozol életed során és lesz olyan, ami egyszerű és kényelmes és előfordulhat, hogy nincs lelkierőd meghozni a helyeset.
Nekem is sokat kellet és kell majd még hoznom. De ezen szinte nem is kellett gondolkoznom. Míg más fél egy a költözéstől én örülök neki. Míg más fél egy idegen városban és iskolában tengetni hátralévő életét én másra sem vágytam egész életemben.
Salinasban nem éreztem magam otthon. És mindig arra gondoltam, hogy majd kinövöm, de így vissza gondolva 24 évem alatt már meg tettem volna.

Itt Canadában ajánlom, hogy más legyen már nem akarok költözni. Igen ezt én Rose Folles mondta. Mindig is szerettem költözni. Új város, új élet. Ez volt a mottóm. Eddig. De most eljött a változások kora.
- Tessék, ez az ön szobája! - hozott vissza a jelenbe a portás ki eddig a poggyászom cipelte fel a harmadik emeletig.
- Köszönöm!-mondtam egy mosoly kíséretében és elvettem a felém nyújtott kulcsokat.
- Nincs mit! - viszonozta tettem. És beállt a kínos csend.
- Szóval.. - mondtam és már fél lábbal a szobámban voltam, de ekkor megszólalt. Ezzel visszatartva, hogy beljebb menjek.
- Nem lenne kedve esetleg eljönni velem valahova? - kérdezte. Mi? Nem.. Nem is az esetem. Hhhmhh.
- Bocs, de van barátom és vele lenne dolgom ma! - hazudtam. Mert nem hagy más lehetőséget. Nem vagyok olyan beképzelt és lelketlen, hogy szemtől szemben megmondjam neki az igazat.
- Ohh - ült ki a meglepettség az arcára - Akkor nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam és.. Hát.. Töltse kellemesen a nap további részét! - mondta a végére a megszokott sablonos szöveget. Le tette a cuccaim és elment.
- Köszönöm és semmi baj! - azzal beléptem a szobámba.
      Próbáltam kicsit kipakolni. De a szekrény kisebb volt a kelleténél és a ruháim egy része a bőröndben "ragadt". Ilyen az én formám.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Mint az már szokásos nem ment semmi érdekes így ezt az ötletet elvetve elővettem a gépem és megnéztem az üzeneteim. Miután megállapítottam, hogy nincs szükségem olcsón mikróhoz jutni lentebb csúsztattam a virág alakú culsorom és megláttam drága jó barátnőm e-mail- jét.

Feladó: @Suzy
Címzett: @Rose
   
      Kedves Ro!

Már alig várom, hogy megmutassam neked Canadát! Meglátod nagyon tetszeni fog!

                                                                         Xx.Suzy

Amint elolvastam az utolsó mondatot magamban imádkoztam, hogy Suzynak igaza legyen.
Igazából tetszik Canada. Mármint amit eddig láttam belőle. Kicsi szekrények a hotelban és nyomuló portás. Hát nem nagyszerű?  Ugye érzitek a szarkazmust.


       


              ~Catrine~

- Hát.. - itt elhalkult és folytatni sem akarta, de muszáj lesz,mert már megöl a kíváncsiság. Mind a kettőjüknek megvan az a "Van egy titkom" csillogás a szemükben. De miért és mi az a titok? - Nem a legfilmbeillőbb jelent azt elmondom, de semmi többet. - fejezte be a mondatot és megette fagyija maradékát. Felállt ezzel arra ösztönözve engem is hogy tegyem ugyan ezt.
- Hát azt látom az arcodon. - mondtam és megindultam a kijárat felé. Lehet, ha nyaggatom elmondja? Nem ő nem olyan.
- Szóval most hogyan tovább? -kérdezte elállva az utam. Mivel mozdulni sem tudtam így zavart tekintetem rá emeltem és magyarázatot követelő hangnemben folytattam:
- Mi van? - erre elmosolyodott és hozzátette.
- Mármint te vehetsz ruhát én nem? - mondta komolyan, de látta, hogy majdnem elröhögtem magam így mosolyogva behúzott az egyik fiús boltba.
Szóval fiús bolt.. igazából nem is rossz innen még én is fel vennék egy-két ruhadarabot. Kevin megfogott egy laza caramel színű csőnadrágot, fekete zakót (!) , hozzáillő fekete nyakkendőt és az el nem maradhatatlan hófehér inget. Oh és, hogy ki ne hagyjam egy barnás sportos-mégis-elegáns cipővel "fűszerezte" meg jelenlétét.
Nem tudom hogy ezt, hogyan akarja össze harmonizálni, de majd ő kitalálja.
Bement az egyik öltözőbe és mondta, hogy kint várjam meg. Mi? Csak nem azt hitte, hogy be akarok menni vele. Ez hülye..
Mikor kijött kisebb mosoly kíséretében én köpni nyelni nem tudtam.

Mint azokban béna romantikus filmekben a lány kijön a fülkéből és a fiú megszólalni sem tud annyira lenyűgözi a lány jelenléte.
Most én voltam a fiú. Jézus, hová fajul ez a  világ..
Gyorsan elkaptam a tekintetem és magamban azon gondolkoztam, hogy bírt ilyen gyorsan átöltözni?
- Ez a nadrág nem kövérít?! - kérdezte lányos hangon és erre már nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan. Ő is ugyan ezt tette.
- Nem. - mondtam hirtelen abba hagyva a nevetést halál komoly hangon. Elmosolyodott és vissza ment az öltözőbe.

      A kocsiban nem beszélgettünk mivel nem volt hosszú az út.
- Kössz, hogy haza hoztál akkor egy óra és átmegyek hozzád. -mondtam belépve az ajtón, de fél kezével vissza húzott. Nem tudtam mit szeretne így kicsit féltem. De csak gyengéden arcon puszilt és egy "akkor ott találkozunk" mondattal eltűnt a házunk elől.
- Anya megjöttem. - kiabáltam beérve a házba.
- Azt láttam. Kivel voltál? - kérdezte és játékosan felhúzta fél szemöldökét.
- Csak Kevinnel voltam a plázában. Vettünk pár cuccot ez esti bulira. - mondtam és lazán a lépcső mellé ejtettem a vásárolt holmikat.
- És mi van közted és Kevin közt? - semmi bár lenne, de semmi.
- Mi lenne? Barátság. -mondtam és küldtem anya felé egy 'nyugi-nincs-semmi' pillantást. Kivettem a hűtőből egy kis frissítőt. (almalé)
- Mikor lesz a randitok? - kérdezte miközben szeletelte a paradicsomot.
- Mi ez nem randi anyaa ez szimpla barátság,mert nem érez irántam többet. - mondtam halkabban, mint akartam.
- De te igen! - mi ezt meg honnan veszi? Pfpp..
- Nem én sem! - tagadtam a legnyilvánvalóbbat.
- Persze. - na jó most itt hagyom. Mert amint látom ma hajthatatlan.
- Sziiia anyaa. - húztam el a szavakat és trappoltam fel a szobámba.
Míg tartottam fel a lépcsőn azon kattogtam, hogy anyunak igaza van-e?! Nem nincs. Zártam le magamban a témát.



         
               ~Rose~


- Szia. - köszöntem oda Suzynak. Amint meglátott nyakamba ugrott amit én szívesen viszonoztam.
- Nah még sok dogunk van. - mondta és elkezdte nyomkodni a telefonját. Milyen dolgunk. Fél kilenckor?
- Milyen dolgunk? - kérdeztem aggódva mégis mosolyogtam.
- Kell találnunk neked egy beavató bulit! - mondta a szerinte logikus választ. És elkezdett az egyik kis utcába  húzni. Jó látni Suzyt és szeretnék is "lazulni" egy kicsit, de azért nem akarok az első nap lerészegedni.
- Milyen beavató bulit? - tettem fel a kérdést. De tudom hiába  próbálkozok nem bírom más belátásra bírni akaratos barátnőmet.
- Istenem Ro, nem akarsz bulizni egy kicsit? Ígérem nem bánod meg- és elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- Jó, oké, de ha nem fog tetszeni akkor én haza megyek. - jelentettem ki.

       A hotelbe érve lapos pillantást vetettem a portásra hogy Suzy ne vegye észre. Igazából nem tudom miért, de megsajnáltam. Mikor rá pillantottam észre vettem, hogy ő is engem néz. Miért?
- Ro. - szólt Suzy ezek szerint nem először.
- Igen? - kérdeztem és oda siettem a szürke lifthez. Miben lassú nyugtató zene szólt.
- Min agyalsz ennyire?! - kérdezte sejtelmesen.
- Semmin - adtam a gyors választ, de mivel nem láttam rajta, hogy elhinné gyorsan kiegészítettem. - .. Mármint azon, hogy mit kéne felvennünk. - mosolyogtam pedig nem is örülök ennek az egész ötletének.

- Hát.. - nyitottunk be a szobámba. - Az attól függ..
- Mitől? - kérdeztem és leültem az ágyam szélére.
- Hogy mit akarsz vele üzenni! - adta a választ  és benyitott a szekrényembe (!).  Erre zavartan rám nézett és tudtam mit akar mondani. Csak ennyi?! Majd rá mutattam a bőröndömre és azt is elkezdte kipakolni.
Régen is mindig így csináltuk. Csak akkor még anya óvó, féltésétől is szabadulni kellett.
Igen kiszöktünk. Ez akkor még a legjobb dolognak tűnt. De amint reggel fele hazaértünk megbántunk az egész "akciónkat". A szobafogság.
- Ez lesz az - húzta elő az egyik vállfán lógó ruhadarabot.
- Ezt veszed fel? - kérdeztem, mert nekem egyáltalán nem tetszett ez a ruha.
- Ja.. azt hittem, hogy te akarod.. - halkult el - de, ha nem hát  nem. - azzal le kapta magáról az őt takaró ruháit és fel húzta az enyémet.
Egy méretünk van. Emlékszem, hogy mennyire örültem ennek mikor jó ruhákat vásárolt.
- Nem én ezt szeretném. - fogtam meg egy teljesen fekete passzos ruhát mire egy ugyancsak fekete de lezser
ruhaféleséget vettem.

      Hát itt is lennénk. Suzy elhozott ebbe a házi partiba. Biztos a "házigazdának" nincsenek itthon a szülei.
Mivel még a medencében is pia volt. Mindenhonnan emberek özönlöttekbe.
Az egyik majdnem lefogdosott, de megismerte mekkora a csapódás a tenyerem és az arca közt.
Suzyt szinte nem is láttam mióta beléptünk az ajtón.
Nem tetszik ez nekem. Majd azt mondom, hogy sokat ittam. Pedig nem is ittam semmit.
Mondtam, ha nem tetszik akkor elmegyek innen. Szóval szasztok. Köszöntem el mindenkitől a gondolataimban.
El is indultam a kijárat felé. Át kellet lépnem pár eléggé szétcsúszott embert. Nem, nem segítettem nekik felállni.
Ki léptem a kapun, de a hangos dübörgés amit itt úgy hívtak, hogy zene nem szűnt.
Azt sem tudtam merre vagyok, mivel taxival jöttünk.
Hát.. az biztos, hogy itt nem maradok. De arra sem kicsi az esély, ha elhagyom a helyet eltévedek. Nem a tájékozódás az erősségem.
El hagytam a házat. Már vagy egy utcával odébb járok.
Itt minden világít az esti szórakozó helyektől, de olyan mintha semmit sem látnék. Eltévedtem.
Így marad az a terv miszerint keresek egy boltot vagy éjjelnappalit és megkérdezem hol is vagyok.
Befordultam az egyik kis utcába. Majd egy másikba. De nem találtam egyetlen olyan helyet sem ahol ezt józan embertől meglehetne kérdezni. Mire is számítottam. Első napom Canadában, de már el is tévedtem.
Jobb lehetőség híján még egy utcába befordultam.
Végre. Megmenekültem. Mármint.. látok egy férfit aki ránézésre nincs szétcsúszva.
Oda is sétáltam, de mikor megfordult egy nem minden napi látvány tárult a szemem elé....

Hát kész az 5. fejezet !! 
Remélem tetszik! A kommentelés, feliratkozás és pipálás rátok van bízva!!

Ehhez a részhez ezt a zenét párosítanám! Mostani kedvenc! Már vagy százszor halottam mégis minden alkalom olyan mint az első! :)