6. Fejezet - Igen ő a barátom..

              ~Jade~

      Kíváncsiság. Igen.. ezt is lehet arra mondani amit nem akarunk vagy nem tudunk megmagyarázni.
Az ahogy Justin felöltöztetett nem kicsit lepett meg. Nem valami alkalmi vagy túl rövid ruhát adott rám.
Mert mondjuk meg az igazat ezt vártam tőle. Nem. Ő egy sima farmer shortot javasolt amit egy kicsit csillogósabb alul sellő vonalvezetéses felsővel párosított. Olyan mintha minden percben fel kéne készülni a "most fuss vagy véged" akcióra.
Mivel nekem is tetszett az összeállítás így megfogadva tanácsát magamra húztam a ruhadarabokat.
Most az ő kocsijában ülünk és az utat nézem. Ez azért van, mert ő is -szavaival élve- elviselhetőbb ruhát öltene magára. Igazából igen.. hajt a kíváncsiság, hogy megnézzem milyen 'körülmények' között lakik. Annyi biztos, hogy nem egy elhagyatott helyen, mert már vagy tíz perce autókázunk és még nem láttam sem erdőt, sem mást..
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte ezzel felébresztve gondolataimból és hirtelen kaptam fejem a felém jövő hang irányába.
- Semmin.. - mondtam unottan.
- Szóval itt is lennénk. - állította le az eddig egyre lassabban haladó járművet.
- Végre. - pattantam ki az autóból és elindultam.. de nem ismerve itt a járatot muszáj volt lelassítanom a lépteim és megvárni a felém közeledő fiút.
- Majd mutatom.. - mosolygott rám és elkapva kezem elindult egy nagy kapu felé.
- Szép. - mondtam halkan.
- Kösz. - mondta és behúzott a házba. Amint beértem egy nagy lépcső tárult közvetlen a szemem elé.
Ahol én álltam onnan jobbra és balra is vezetett egy folyosó. Mi lehet ott? Kérdeztem leginkább magamtól.
- Majd megnézheted ott is.. - vette észre elbambulásom - most gyere.  - ragadta meg a karom és húzott fel a lépcső felé. Követtem. És közben végig érintkező kezeinkre gondoltam. Olyan melegség járta át testem mit eddig még nem is éreztem.

Fel gyalogoltunk a nem 'rövid' lépcsőn. S közben muszáj volt végig futtatnom a kezem a korláton.
Mikor felértünk olyan volt, mint egy szálloda. Ugyan olyan ajtók sorakoztak egyforma távolságra egymástól.
Kivéve egy. Ez nem fehér és arany szegélyű volt. Hanem halvány kékesből ment át feketébe. S egy felirat díszelgett rajta. Elolvasni nem bírtam. Justin végig gyorsan és határozottan lépkedett. De nem nem ahhoz az ajtóhoz amit én eddig olyan alaposan próbáltam felmérni.
- Egyedül laksz itt? Ebben a hatalmas kastélyodban? - éreztem hogy elmosolyodik kijelentésemen.
- Ahogy  te is a tiédben. - mondta lazán. De nem nagyon értettem.. az én házam semmi nem, hogy az övéhez képest, amúgy is..
 - És .. - léptünk be egy szobába. Minden rendezetten volt kikészítve. Az egyik falon három nagy polcon voltak egyforma távolságra egymástól felsorakoztatva a sapkái. A másik fal szinte egy polc áradat volt. Az egész cipői ott voltak szabályosan elrendezve. - .. ez a te szobád. - jelentettem ki. Mivel a szoba közepén fedeztem fel egy hatalmas franciaágyat. Amin minimum 4- en elfértek volna.
- Igen. - mondta unottan. Mi lányok mindent megadnánk egy ilyen szobáért. De őt feltűnően nem érdekelte.
- Értem. - mondtam és még leülni is féltem nehogy megtörjem ezt a csodálatos rendet.
- Szóval.. várj itt két perc és jövök. - majd elment a falba épített ajtó felé. És gyors mozdulatokkal tépte fel azt.
Majd eltűnt a szemem elől az egyik vállfa sorozatban.
Addig én megpróbáltam a lehetetlent. Úgy leülni, hogy ne süllyedjek el az eszméletlen puha ágyon vagy ne dúrjam össze.
Körül néztem a szobán majd meg akadt a szemem egy 'apróságon'. Először nem láttam tisztán hogy mi az így felálltam az ágyról és a mellette helyet foglaló komódhoz vettem az irányt.
De hirtelen vágtatott ki a 'falból' Justin. Én meg 360 C° - ot pördültem magam körül így szemben találtam magam a felém lépkedő fiúval.
- Mehetünk. - hadarta. És sietősen húzott ki a házból. Megkérdezte melyik járművel szeretnék menni.  Inkább csak a színeket sorolnám, mert azt nem szúrhatom el. Egy teljesen ezüst, egy tiszta párducmintás, és egy aranyban pompázó  jármű közül választhattam.
- Legyen ez! - mutattam rá a sorban második helyet elfoglaló autónak. Ami az aranyszínt öltötte magára.
Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és mikor beültem becsukva azt megkerülte a kocsit beült a vezető ülésre és elindultunk..





            ~Rose~

      Mikor megfordult szemben találtam magam koromfekete tekintetével. És fél mosolyával.
- Szia. - köszöntem oda. Mire kicsit megemelkedett a szemöldöke és rám emelte tekintetét.
- Ó, hello! - nyújtotta el a szavakat.
- Bocs, de nem tudod hogy pontosan hol is vagyunk? - kérdeztem meg egyszerűen. De amint kiejtettem a szavakat éreztem milyen hülyén hangzik így kicsit felnevettem a végére.  Mire ő is megengedett magának egy kis mosolyt.
- Hát.. - Nevetett bele ő is mondandójába. - igazából nem tudom mire vagy kíváncsi arra, hogy melyik földrészen vagy hogy melyik országban ?! - vette viccesre a figurát.
- Nem, nem.. arra, hogy melyik utcában. - magyaráztam meg előző kérdésem.
- Oh, vagy úgy. - mondta.
Miután megmondta a pontos címet már nyúltam volna a telefonomért. De megállított. Én oda kaptam fejem ahol megfogta a karom és végig vezetve szemem a karjától arcáig belenézhettem újra fekete, de mégis most csillogó szemébe.
- Eltévedtél? - kérdezte a nyilvánvalót. Elvesztem szemeiben így csak egy bólogatásra futotta tőlem.
- Haza vigyelek? - tette fel a következő kérdést és mutatott a leparkoló autójára. Hát.. jó lenne ha elvinne, de mivel még csak most látom először így nem megyek bele.
- Nem, nem kell majd.. hívok egy taxit! - jelentettem ki majd elkezdtem ismételten kotorászni a táskámban.
- Ragaszkodom hozzá. -mondta ki egyszerűen és kivette fekete  kissé szaggatott farmerjából a slusszkulcsot  és maga előtt mutatta az utat ezzel arra ösztönözve engem induljak meg arra.
- Hát jó. - adtam meg magam. - de csak elviszel és semmi több. - adtam ki az utasításokat. Lehet kemény voltam, de nem akarom magam belekeverni semmibe.
Már jött volna, hogy kinyissa nekem az ajtót, de mivel nekem erre nincs igényem, hisz nekem is van két kezem és én is megbírom tenni ezt a feladatot így oda pillantottam és egy 'hagyd majd én' intéssel jeleztem hogy üljön csak be. Besiklottam az ülésbe majd elkezdett gurulni a jármű a hideg aszfalton.
Kicsit körülnéztem. Egy dobókocka alakú dísz volt felfüggesztve a visszapillantó tükörre erre elmosolyodtam.
Mikor át néztem a másik oldalra láttam amint ő is engem vizslatott.
- Hova is megyünk? - kérdezte az úti címet. Elmondtam és bekanyarodott arra az utcára. A sötéttől nem tudtam megállapítani hogy jó helyre megyünk-e, de biztos mosolya nyugalmat árasztott.
- Hogy is hívnak? - kérdezte.
- A nevem Rose Folles. - mondtam magabiztosan. 'Szép név'. Nem láttam volna, hogy megmozdul a szája, de a mondat ott visszhangzott a fejemben.  - Bocs mit mondtál? - kérdeztem eléggé zavart fejet vágva.
- Hmm?.. - mondata kis szünet után, majd egy kis mosoly ült ki az arcára. - Régóta élsz itt? - kérdezte, de az előbb történtek úgy lefoglaltak, hogy csak kis idő után jutott el agyamig a kérdés. s az hogy erre válaszolni is kéne.
- Nem csak ma költöztem ide. - adtam fel a logikus válasz keresését, mivel az is lehet hogy már halucinálok olyan fáradt vagyok.
- És máris eltévedtél? - próbált komoly maradni de a szeme körül összegyűlt nevető ráncokból láttam hogy ő is nevetségesnek tartja a helyzetet.
Majd egy nagy épület előtt leállította a motort és a fényszóró gyenge világításától rá tudtam jönni hogy a hotelnél vagyunk. Kiszálltam az autóból és elindultam a bejárat felé. Láttam, hogy jön utánam biztos be akar kísérni. ennyi még elmegy, de semmi több. Mondtam saját magamnak.
Megállva bevártam őt és mikor mellém ért újból neki indultam a bejárat felé.
Épp be akartam nyitni, de a másik oldalról is ugyan ezt tették így kénytelen voltam elengedni.
Mikor kinyílt a hotel ajtaja nem kicsit lepődtem meg..
Ilyenkor szokták azt a hülye zenét adni, hogy : dam, dam, daam!
- Ő a pasid? - kérdezte az a portás fiú aki bepróbálkozott nálam.
Na most legyél okos Rose. Ha azt mondom, hogy igen akkor fent áll az a veszély, hogy ő nincs benne a kis tervemben. De a nemleges válasz sem kecsegtet annyira. Így gyorsan dönteni kell.
- Hát.. - kezdtem bele és ránéztem a mellettem álló fiúra és próbáltam felfedezni valami érzelmet a szemében.
'Mondd, hogy igen!'
Halottam megint azt az ismerősen dübörgő hangot ott belül a fejemben. Már nem próbáltam logikus választ keresni csak rábíztam magam és megfogadtam amit mondott.  - Igen ő itt a barátom! - jelentettem ki magabiztosan pedig kicsit sem voltam az.
- Ó! Szia.. ömm.. - próbálta kihúzni belőle a nevét.
- Jack .. Jack Taylor. - mondta majd felém küldött egy biztató mosolyt. Örültem neki hogy benne volt a kis tervemben. ha most azt mondja hogy nem is a barátom biztosan megint rám hajt az a fiú, mert nem  éppen annak a fajtának látszik aki feladja egy visszautasítás után.
- Te is ide jössz a hotelba? - kérdezte cinikusan.
- Öm.. nem, nem én csak haza kísértem. - mondta és olyan jól játszotta szerepét, hogy majdnem én is elhittem.
 Mikor elindultam szemem sarkából láttam, hogy ha -ezek szerint- Jack elmegy azonnal faggatni kezd már csak azért is hogy idegesítsen. Így jobb lehetőség híján megragadtam Jack karját és behúztam a liftbe. Láttam arcán a meglepettséget és azt is hogy azért neki sincs ellenére a dolog.
- Ó szerelmem! - kiabálta a liftből úgy hogy a kint leskelődő fiú is nagyon jól hallja.
Erre elengedtem egy apró kacajt. De ő csak óvatosan mosolygott és egyre közelebb jött.





           ~Max~
   
       Beléptem a poros az eldugott kapun és szemben találtam magam a főnökkel. Jajj.
- Hol a lány? - kérdezte, de nekem nem volt rá válaszom. Ő még meg is mutatta nekem a képességét így még hibázni sem tudtam volna. De ott és akkor annyira sebezhetőnek tűnt.. Nekem is van azért szívem még ha nem is látszik rajtam.
- Hát az nincs meg.. - mondtam majd lehajtottam a fejem.
- Ezt meg hogy értsem? - kérdezte megemelve hangját. Én leültem az egyik roskadozó székre és folytattam a beszélgetést.
- Úgy, ahogy mondtam. - mondtam kicsit hangosabban, de amint elengedtem a szavakat tudtam hogy ebből én nem jönnék ki jól így vissza vettem magamból. - Már épp elakartam magammal hozni, de akkor meg gondolta magát és azt mondta, hogy vissza haza kell mennie. - hazudtam. Tudom nem kéne, mert azok mindig kiderülnek. De több lehetőség híján ezt tűnt a legjobbnak.
- És akkor megtudhatnám mi tartott ennyi ideig, édes fiam. - mondta nyájas hangon ami a legrosszabbat jelentette: ideges. És ha a főnök ideges abból jó nem sül ki.
- Utána mentem, de nem volt otthon. - hazudtam ismét. És felálltam a székről. Majd elkezdtem fel-alá járkálni.
- Akkor majd most már otthon lehet? - kérdezte tanakodva.
- Nem tudom. - mondtam pontosan azt amit épp gondoltam.
Hívott még pár embert és arra utasította őket keressék meg a lányt.
Majd már csak az emberei hátát láttam amit mindig egy fekete bőrdzseki alá rejtenek.
Én meg ott álltam szemben vele és vártam..
Arra, hogy nekem is adjon valami feladatot. De azt várhattam, mert csak nézett rám amolyan 'ez meg mire vár?!' fejjel.
- És én? - kérdeztem majd reménykedve mosolyogtam.
- Mi van veled? - kérdezte majd komótosan elindult. Be a foglyok ketrece felé. Követtem.
- Én mit csináljak? - tettem fel a következő kérdést.
- Etesd meg őket. - bökött a foglyok irányába. Én meg olyan hülyén nézhettem rá mint eddig soha. Erre megmagyarázta az előző kijelentését. - Most mi van? Mire vársz? Nem tudsz rendes munkát elvégezni. Annyit kértem hogy hozd ide a lányt. Erre te beállítasz ide este azzal hogy 'hát az nincs meg..' .
Lehet túl sokat vártam tőled. - sorolta a jogos érveit miközben összeszedte az asztaláról az iratokat. Én meg ott helyben megsemmisülten és megalázva éreztem magam. - Remélem azért ennyit még meg tudsz csinálni. - mondta és fél lábbal már kint is volt. Mikor kiért felvettem az asztalról a rabok kajáját és a koszos cella felé vettem az irányt. Résnyire kinyitottam az ajtaját és betoltam a retkes tálcán lévő 'falatokat'.
- Nicky, gyere itt a házi koszt. - mondtam nyájas hangon. Ha a főnök engem csesztet akkor nekem is le kell vezetnem a dühöm valakin.
-Az Nick, te barom. - köpte oda nekem. Tudom hogy az a neve csak szeretem megalázni őket.
- Mi van nem elég nagy az ágyad egy menetre Rebivel? - kérdeztem cinikusan. Nem szólt vissza. Jobban is jár mert most elég ideges vagyok, és ennek az oka nem csak a főnök megaláztatása volt.
Nem tudom mi történt Jade-el, de kicsit aggaszt is a dolog. Mármint kit érdekel az a kis ribanc ő tudja miről marad le.
Át mentem a szobámba és le feküdtem az ágynak nevezett koszos rongyokkal befedett kőkemény matracra.
Felhangosítottam a zenét. És hagytam hogy átjárja a testem és lenyugodjak kicsit.



Ez lenne a hatodik rész remélem hogy tetszett és komizzatok pipáljatok, iratkozzatok fel , mert ez nekem nagyon sokat jelentene! 
És ha már itt vagytok akkor osszátok meg másokkal is az oldal létezését. ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!! 
És most egy kicsit belekezdünk az akciósabb részekbe is!!!! 

Ehhez a részhez ezt a zenét párosítanám örök kedvenc!